logó Kispesti Eötvös József Általános Iskola
1191 Budapest, Eötvös utca 13. tel: 06-1-357-0077

Iskolapszichológus


Iskolapszichológus

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A tanév utolsó bejegyzéseként összegyűjtöttem (a teljesség igénye nélkül) 21+1 nyári programötletet, amellyel kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetessé tehetjük a nyári szünetet, és amelyek akár további mókás tevékenységekhez adhatnak ihletet.
  1. Piknikezzünk egy parkban/erdőben/réten!
  2. Keressünk egy négylevelű lóherét!
  3. Süssünk valami finom süteményt!
  4. Keressünk szivárványt, ha a nyári záporral együtt süt a nap is!
  5. Keressünk formákat, figurákat a bárányfelhőkben!
  6. Nézzük meg az augusztusi csillaghullást!
  7. Kempingezzünk (akár otthon is, sátorban vagy bunkerben)!
  8. Tartsunk családi társasjáték-estet!
  9. Látogassunk el egy állatkertbe/vadasparkba!
  10. Fújjunk buborékokat!
  11. Tartsunk családi mese- vagy filmes délutánt!
  12. Találjunk ki egy saját közös mesét/történetet!
  13. Látogassunk el egy múzeumba!
  14. Tanuljunk meg egy új dalt!
  15. Énekeljünk a zuhany alatt!
  16. Kóstoljunk meg egy olyan ételt, amit korábban nem ettünk!
  17. Fessünk egy képet az ujjunkkal!
  18. Menjünk el kirándulni egy eddig ismeretlen helyre!
  19. Ültessünk el egy magot vagy virágot!
  20. Rakjunk ki egy puzzle-t!
+1. Nevessünk sokat!

Ezzel az „ajánlóval” kívánok mindenkinek nagyon kellemes nyári szünetet!
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A mai bejegyzést egy újabb fontos, aktuális és szerintem sok családot érintő témának szeretném szentelni: a problémás videojáték-használatnak.
Korunk és generációnk egyik legtöbb konfliktusát, nehézségét és problémáját okozó területe a videojátékok világa: gyermekeket és felnőtteket egyaránt elvarázsol, mindig megoldást nyújt az unalom elűzésére, használata közben elfelejtődnek a problémák, megszűnik a tér és az idő, és az online verziók a másokkal való kapcsolatteremtést és kapcsolattartást is új szintre emelik számunkra. Ezek a hatások olyannyira vonzóvá tehetik a videojátékokat, hogy akár a problémás videojáték-használat, súlyosabb esetben pedig videojáték-függőség is kialakulhat a túlzott használatnak köszönhetően, ezért a videojátékok igen veszélyesek lehetnek. Különösen a gyerekeket veszélyeztetik, mivel ők még nem tudják olyan tudatosan kontrollálni a viselkedésüket és hatékonyan beosztani az idejüket, így felnőttként, szülőként nagy a felelősségünk abban, hogy gyermekeinknél ne alakuljanak ki a túlhasználatból eredő súlyosabb problémák.
Mindemellett úgy gondolom és tapasztalom, hogy a videojátékok vonzalma az elmúlt hónapokra jellemző karanténhelyzetben még jobban felerősödött: az ingerszegénység, a sok szorongást és feszültséget keltő körülmények, a kevés elérhető tevékenység és a társas elszigetelődés ellen sokak szemében (gyerekek és felnőttek szemében egyaránt) megfelelő eszköznek bizonyultak a járványhelyzet elviselésében és megkönnyítésében.
A problémás videojáték-használat felismerésének érdekében az alábbiakban összegyűjtöttem annak főbb jeleit:
  • ha valaki túl sok idő tölt videojátékokkal;
  • ha valaki a játékra gondol akkor is, ha nem játszik;
  • ha valaki nem tudja kontrollálni a videojátékokkal töltött időt;
  • ha valaki elhanyagolja a barátait a játék miatt;
  • ha valaki feszült lesz a játékmegvonás miatt;
  • ha valaki csak a játékon keresztül tud kapcsolódni másokhoz.
Ha magunkon, vagy szülőként gyermekünkön ezeket tapasztaljuk, akkor mindenképpen érdemes bevezetni valamilyen szabályrendszert a videojáték-használat korlátozásához, és olyan alternatív tevékenységeket keresnünk, amelyek ki tudnak bennünket rángatni a videojátékok magába szippantó világából.

Ha kérdésük, kérésük lenne, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a testvérféltékenység egy teljesen természetes, emellett jól kezelhető jelenség többgyermekes családokban, mégis sokaknak okoz problémát és hosszabb távú nehézségeket is. A mai bejegyzésben ezért praktikus tanácsokkal és segítséggel szeretnék szolgálni Önöknek, amelyek megkönnyíthetik a testvérek közötti negatív érzések és a féltékenység kezelését szülőként.
  • Forduljunk empátiával gyermekünk felé, és fogadjuk el, hogy a testvérféltékenység egy természetes jelenség.
  • Fontos, hogy megértsük és elfogadjuk gyermekünk agresszív kitöréseit is, de persze ne engedjük meg, hogy dühében az egyik gyerek bántsa a másikat.
  • Fontos, hogy azt lássa a gyermek, hogy a düh és harag is elfogadható emberi érzelmek, de kiélésüknek nem megfelelő módja a másoknak való fájdalom okozása.
  • Egyik gyermekünket se hanyagoljuk el! Igyekezzünk mindannyiukkal elegendő minőségi időt eltölteni, a gyermek kedvenc tevékenységeivel. Fokozzuk a testi kontaktust igénylő játékokat!
  • Ne mindig a nagyobbat szidjuk le! Érdemes előbb megkérdezni, hogy mi történt valójában, hogy ártatlanul senkit ne büntessünk.
  • Ne lepődjünk meg, ha a nagyobb is újra bepisil, bekakil, esetleg hisztisebb lesz, ez gyakori átmeneti tünet. Ilyenkor fogadjuk el őt így is, legyünk türelmesek és megértőek, a szidás csak ront a helyzeten.
Ha kérdésük, kérésük lenne felém, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen:
kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Mindenkinek kitartást kívánok a tanév utolsó napjaira!
Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Diákok, Szülők, Kollégák!


Az utolsó mesékről, történetekről, olvasásról szóló bejegyzéssel az olvasni vágyó kamaszoknak, és a kamasz fiatalokat nevelő szülőknek, felnőtteknek szeretnék kedvezni. Az alábbiakban sokféle, 12 év feletti fiataloknak írt olvasmányt gyűjtöttem össze: külföldi és magyar írók műveit, egyrészes történeteket és ifjúsági regénysorozatokat, kamaszoknak szóló önismereti könyveket:
  • Jeff Kinney: Egy ropi naplója sorozat
  • Joachim Masannek: A Vad Focibanda sorozat
  • Rachel Renée Russell: Egy zizi naplója sorozat
  • Erich Kästner: A két lotti
  • Jacqueline Wilson: A másik lány
  • Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak sorozat
  • Geoffrey Cornelius: Csillagképek kézikönyve
  • Alex Woolf: A világ története
  • Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia
  • David Almond: Skellig - Szárnyak és titkok
  • Leiner Laura: A Szent Johanna gimi sorozat
  • Berg Judit: Az őrzők
  • Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból
  • Aszlányi Károly: Kalandos Vakáció
  • Papp Dóra: Bolyongó
  • Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni
  • Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser!
  • Rigler Ilona, Pacskovszky Zsolt: Lélekdoki sorozat
  • Dr. Koncz István: Kamaszkapaszkodó
  • Francoise Dolto: A kamaszkor védelmében, avagy a homár drámája
A könyvek egy részét a Szívünk rajta ( https://unicef.hu/ezt-tesszuk-itthon/aktualis-programjaink/szivunk-rajta ) program ajánlására vettem be a felsorolásba, másokra laikusok kritikái alapján találtam rá, továbbá vannak köztük olyan könyvek is, amelyeknek én magam is rajongója voltam tinédzserkoromban, így a személyes tapasztalatom alapján kerültek a listára. Bízom benne, hogy ez a kis gyűjtemény sok tinédzser fiatalnak (és a szüleiknek) nyújt majd segítséget abban, mivel töltsék a szabadidejüket (pl. a nyári szünet értékes szabad perceit). Akiknek pedig további könyvajánlóra van szüksége, meleg szívvel ajánlom a már említett Szívünk rajta programot, amelynek zsűrije különböző kategóriákban (korosztályokra és témákra is lebontva) igyekszik minőségi olvasnivalókat gyűjteni az olvasás fiatalabb és idősebb szerelmeseinek is.


Ha kérdésük, kérésük merülne fel, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen:
kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A mai napon tovább folytatjuk utazásunkat a mesék és történetek varázsszőnyegén. Az iskolában a gyerekek megtanulnak olvasni, így a mesefelolvasás rutinját a közös és az önálló olvasás is kiegészítheti, gyermekünk igényeinek megfelelően. Az olvasás segíthet aktívan tartani és fejleszteni a gyerekek képzelőerejét, fantáziatevékenységét, azonban vigyázzunk, mert a kényszerítés és erőltetés hosszú távon negatív hatással lesz a gyerkőc olvasáshoz való viszonyulására. Próbáljunk meg mi magunk szülőként példát mutatni, segítsünk a megfelelő könyvek kiválasztásában, és akár kereshetünk érdekes, izgalmas, könyvekkel kapcsolatos programokat, rendezvényeket gyermekünk és az egész család számára.
Néhány hasznos javaslat:
  • Kisiskolás gyermekünknek olyan meséket, történeteket, meseregényeket válasszunk, melyek az énerősítés mellett, egymás gondolkodásának megértésére, az erkölcsi alapigazságok és értékek megerősítésére, valamint a teremtett világért való felelősségre fókuszálnak. Jó választás lehet Berg Judit Rumini sorozata, illetve Szabó Magda Tündér Lala c. könyve.
  • 10-12 éves kor körül a legtöbb gyerekről már kiderül, mennyire szereti olvasni. Nagyon fontos, hogy segítsünk nekik a választásban, és olyan könyveket adjunk a kezükbe, amiket át tudnak élni, és úgy érzik, róluk szólnak, az ő megfogalmazatlan gondolataikat, problémáikat, érzéseiket tükrözik. Ha gyermekünk igényli, olvassunk fel neki kedvenc könyveiből.
Azoknak, akiket részletesebben is érdekel a téma, továbbra is ajánlom például Boldizsár Ildikó meseterapeuta és Dr. Kádár Annamária pszichológus könyveit, előadásait, továbbá a https://www.facebook.com/mesekalandokszarnyan/ Facebook-oldalt is, ahol nagyon hasznos és izgalmas cikkeket, foglalkozásokat, eseményeket találhatnak (én is főként innen inspirálódom a tartalomkészítés során).

És ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A mai napon folytatjuk utazásunkat a mesék varázslatos világában.
Másfél éves kor körül rohamosan fejlődni kezd a gyermek beszéde és énképe, ennek megfelelően pedig a „mesebeli” ízlése is megváltozik:
  • A 1,5-3 éves kor közötti korszak az én-mesék időszaka: a meséknek lehet maga a gyermek a főszereplője, de választhatunk olyan könyvet is, amely hasonló korú gyermekekről, illetve emberi tulajdonságokkal rendelkező állatokról és teremtményekről szól. Fontos, hogy ezek a mesék legyenek rövidek, cselekményük pedig egyszerű.
  • Kisóvodás gyermekünknek olvassunk láncmeséket, rövid állatmeséket, illetve az erdei és mezei állatokat óvó manókról, törpékről, tündérekről szóló rövid történeteket. Ebben a korban a gyerekek többször kérik ugyanazt a történetet, mesét; a világ így válik számukra kiszámíthatóvá, biztonságossá, az ő elvárásaiknak megfelelővé.
  • Az 5-7 éves gyermekünknek varázsmeséket, hosszabb állatmeséket, novellameséket olvassunk, illetve azokat a meseregényeket, amelyekben a főhős kalandjait több fejezeten keresztül is nyomon követheti. Ekkorra már a gyermek pontosan tudja, hogy mesét hallgat és nem téveszti össze a mese eseményeit a valósággal.
Azoknak, akiket részletesebben is érdekel a téma, továbbra is ajánlom például Boldizsár Ildikó meseterapeuta és Dr. Kádár Annamária pszichológus könyveit, előadásait, továbbá a https://www.facebook.com/mesekalandokszarnyan/ Facebook-oldalt is, ahol nagyon hasznos és izgalmas cikkeket, foglalkozásokat, eseményeket találhatnak (én is főként innen inspirálódom a tartalomkészítés során).

És ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A mesékkel való ismerkedést nem lehet elég korán elkezdeni; már a második-harmadik trimeszterben járó magzatra is hatással vannak a külső ingerek, többek között az édesanya hangja, amelyre a gyermek a születése után is azonnal ráismer, és biztonságban érezheti magát általa az új világban. Épp ezért a kismamáknak már a várandósság alatt érdemes kialakítani a meseolvasás, mesélés rutinját.
Aztán ahogy a gyerkőc nőni és cseperedni kezd, úgy változnak az igényei és preferenciái is a felolvasott dolgok formájával és tartalmával kapcsolatban. A mai infografikán olvasható gondolatok nagyjából a fogantatás és a másfél éves kor közötti időt ölelik fel.

Azoknak, akiket részletesebben is érdekel a téma, továbbra is ajánlom például Boldizsár Ildikó meseterapeuta és Dr. Kádár Annamária pszichológus könyveit, előadásait, továbbá a https://www.facebook.com/mesekalandokszarnyan/ Facebook-oldalt is, ahol nagyon hasznos és izgalmas cikkeket, foglalkozásokat, eseményeket találhatnak (én is főként innen inspirálódom a tartalomkészítés során).

A bejegyzés az iskola honlapján is elérhető lesz, ahogy az eddigiek: http://www.eotvos19.hu/?f0=Iskolapszichologus .
És ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


Arra jutottam, hogy egy pár bejegyzést mindenképpen érdemes lenne a mesékre és a mesék varázslatos erejére szánnunk, mivel a mesék és a történetek kiemelkedően jótékony hatással vannak lelki jólétünkre, és mind magzati korban, mind gyermekkorban, mind pedig felnőtt létünkben kifejtik ezt a gyógyító hatást (bár felnőttkorra némiképp megfakul a mesék iránti rajongás).
A mesék fontosságát és varázslatát a pszichológia is felismerte és bizonyította már, azóta pedig előszeretettel alkalmazza is: egyre több és több meseterápiás csoportot, mesékkel dolgozó pszichodráma csoportokat, és mesékre épülő kalandos foglalkozásokat indítanak jól képzett szakemberek kicsi és nagyobb gyerekek, kamaszok és felnőttek részére egyaránt.
Az alábbiakban arról olvashatnak röviden, hogy pontosan miben is rejlik a mesék és történetek varázslata, és mennyi területen építhetnek és segíthetnek bennünket, a továbbiakban pedig életkori bontásban készítek majd leírásokat és meseajánlásokat az érdeklődőknek.
  • A mágikus mesék varázslata (és a valósághű történeteké is) abban rejlik, hogy egész életünkön át kísérve minket, akár észrevétlenül itatják át a mindennapjainkat, és gyógyítják lelkünket.
  • Bár minden életkorban élvezhetjük jótékony hatását, a meseolvasás, mesehallgatás és történetmesélés mégis a gyermekkornak képezi szerves részét, és a mesékben rejlő varázslat beépül az éppen alakuló személyiségbe.
  • A mesék segítenek megbirkózni a valósággal, oldják a szorongást, feszültséget, vigasztalnak minket, örömet okoznak és (főleg gyermekkorban) elmélyítik a szülőkkel való kapcsolatunkat.
  • A gyermekek beleélhetik magukat különféle szerepekbe, azonosulhatnak velük, sőt ki is próbálhatják azokat. Mesehallgatás közben a gyerekek belső képeket készítenek, amelyek a félelmek, vágyak, dühök, tudat alatti ismeretek, belső feszültségek eredményes feldolgozásában segítenek.
  • Fontos, hogy a mese az eredeti, teljes formájában jusson el a gyermekhez. Ne legyenek a mesében változtatások, csonkítások, máskülönben nem tudja kifejteni jótékony, gyógyító hatását.
Akik szeretnének még jobban elmélyülni a mesék varázslatos világában, azoknak szeretettel ajánlom Boldizsár Ildikó meseterapeuta és Dr. Kádár Annamária pszichológus könyveit, előadásait, továbbá a https://www.facebook.com/mesekalandokszarnyan/ Facebook-oldalt, ahol nagyon hasznos és izgalmas cikkeket, foglalkozásokat, eseményeket találhatnak (én is főleg innen inspirálódtam a tartalomkészítés során).

És ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


Az előző alkalommal arról volt szó, hogy milyen fontos szabályoznunk a kütyüink előtt töltött idő mennyiségét; most pedig arról szeretnék néhány tippet megosztani, hogy a kütyük előtt, és főképp az interneten töltött időben mi az, amire érdemes odafigyelnünk az egészségünk, jóllétünk, és ami kiemelkedően fontos, a személyes és virtuális biztonságunk(!) érdekében.
  1. Védjük személyes adatainkat és privát szféránkat!
    • Személyes adatainkat (pl. lakcímünk) ne adjuk ki senkinek!
    • Jelszavainkat ne adjuk ki senkinek, és alkalmanként cseréljük le őket!
    • Állítsuk be megfelelően a felhasználóinkhoz tartozó adatbiztonsági beállításokat!
    • Az ismeretlenektől kapott emaileket, üzeneteket ne nyissuk meg!
    • Ne találkozzunk felnőtt kísérő nélkül egy interneten megismert személlyel!
    • Ne kutakodjunk mások készülékeiben, előzményeiben!
    • Figyeljünk oda a járulékos tartalommegosztásra, pl. kép hátteréből vagy helymegosztásból leszűrhető információk!
  2. Védjük egymás privát szféráját is!
    • Másokról és másoknak is kizárólag olyan tartalmat osszunk meg, amire ő maga is áldását és beleegyezését adta!
  3. Tartsuk magunkat a felelős tartalommegosztáshoz!
    • TMindig gondoljuk át, hogy az általunk megosztott tartalom...
      • ... mennyire hasznos?
      • ... mennyire kedves vagy épp bántó?
      • ... igaz-e?
      • ... milyen közönség számára lesz elérhető és látható?

  4. Minden nyomot hagy!
    • Mindig tartsuk észben, hogy az általunk megosztott képek, bejegyzések, videók, az általunk kezdeményezett vásárlások, illetve az általunk elfogadott sütik (cookie-k) és az általunk indított netes keresések mind digitális lábnyomot hagynak!
    • Időnként ellenőrizzük, hogy milyen digitális nyomokat hagytunk magunk után a nevünkre indított Google-kereséssel!
  5. Minden örök nyomot hagy!
    • Azt is nagyon fontos tudnunk, hogy a tartalmaink a törlés után is fent maradnak, ugyanis az elektronikus nyomok szabadon elmenthetők, kereshetők, másolhatók és sokszorosíthatók!
  6. Nem vagyunk egyedül!
    • Ha bántottak minket az interneten, kényelmetlen helyzetbe kerültünk, valamilyen sérelem ért, vagy tudomásunk van arról, hogy másokkal történt ilyesmi, azonnal kérjük felnőtt segítségét!
Ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Mindenkinek kitartást kívánok a tanév utolsó hónapjára!
Vigyázzunk egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!


A jelenlegi helyzetben, amelyben a legtöbben kénytelenek vagyunk sokkal több időt tölteni az online térben (például muszáj itt dolgoznunk, tanulnunk, és tartanunk a kapcsolatot más személyekkel), és amelyben az offline valóságunk beszűkült a négy fal közé, és így sokkal kevesebb inger ér bennünket, jelentősen megnőtt annak a kockázata, hogy túlzott mértékben lógjunk az interneten, a közösségi oldalakon, túl sokat használjuk az okoseszközeinket, és túl sok időt szánjunk a videojátékoknak és más online szórakozásnak, megfeledkezve az offline fizikai valóságunkról, az ott ránk váró feladatainkról és lehetőségeinkről.
A túlzott digitális jelenlét és kütyühasználat számos negatív következménnyel jár az egészségünkre és az életünkre nézve, rövid és hosszú távon egyaránt: többek között romolhat az alvásunk minősége, túlterheljük a figyelmi kapacitásunkat, károsodhat a látásunk, romolhat a tartásunk (az állandó görnyedés és helytelen testtartás miatt), gyakrabban fájhat a fejünk, több stressz érhet minket, elhanyagolhatjuk az egészségünket, testünket és fizikai környezetünket, és kialakulhat akár függőség is. Éppen ezért most fokozottabb figyelmet és tudatosságot igényel az online jelenlétünk, szigorúan szabályoznunk kell a virtuális térhez kötődő szokásainkat, az ott töltött időnket, és egyensúlyban tartani az online és offline életünket, a saját érdekünkben. Felnőttként, szülőként pedig, a követendő minta szolgáltatása mellett, ugyanekkora figyelemmel kell kísérnünk a gyermekeink digitális jelenlétét, mivel ők fokozottabban ki vannak téve a negatív hatásoknak és a digitális jelenlét veszélyeinek. Pár tipp a tudatos kütyühasználattal kapcsolatban:
  • Tanulás közben csak információszerzésre használjuk okoseszközeinket!
  • Közös étkezések során foglalkozzunk a szeretteinkkel, ne használjuk kütyüinket!
  • Tartsunk egyensúlyt az online térben és az offline valóságban töltött idő mennyiségében!
  • Ébredéskor ne kezdjük a napot a telefon csekkolásával!
  • Lefekvés előtt ne a kütyüinket bújjuk, mert az rontja az alvásminőséget! Éjszakára kapcsoljuk ki őket!
További segítségként meleg szívvel ajánlom az alábbi linken letölthető szerződésmintát, amelyben szülők és gyerekek közösen meg tudnak állapodni a család kütyü- és internethasználati szokásaival kapcsolatban: http://mobiloffelmenyon.hu/digitalisszerzodes/?fbclid=IwAR14WyLLP0kyygHDTaxUXMOuPTKbSemwwu9tcyx7LjRqfE3exoRKDFJsB5E . Emellett pedig ugyanilyen jó szívvel ajánlom a https://digitalistudatossag.hu/ oldalt, és a https://www.facebook.com/digitalistudatossag Facebook-oldalt is, ahol a témával kapcsolatban sok érdekes és hasznos információt, szolgáltatást, segítséget érhetnek el.

Ha pedig segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk egymásra!

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A bejegyzés-sorozatunk utolsó tartalmaként összegyűjtöttem olyan lelkisegély-vonalak és önkéntes pszichológiai kezdeményezések elérhetőségeit, amelyeket ingyenesen felkereshetünk akár a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos nehézségekben, akár más krízishelyzetekben, ha egyedül már nehéz megküzdenünk a problémákkal, belső szorongásokkal, és segítséget, támogatást igénylünk:
  • http://pszi.hu/ - Pro bono – Önkéntes pszichológiai segítők a koronavírus COVID-19 járvány kapcsán
  • https://segitohalo.hu/temak-lista/covid19/ - Önkéntes pszichológiai segítők
  • 116-111 - Kék Vonal ingyenes és anonim lelkisegély-vonala 24 év alattiaknak
  • 116-000 - Kék Vonal ingyenes és anonim lelkisegély-vonala szülők, hozzátartozók vagy szakemberek számára, ha egy gyermek érdekében szeretnének konzultálni
  • 116-123 - Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, krízisben hívható ingyenes lelkisegély
  • 13777; 06 80 200 866 - Délután Telefonos Lelkisegély Szolgálat 40 felettiek számára
  • https://www.reikonpszichologia.hu/koronavirus-jarvany-alatti-projektek
  • 137-00 - Ifjúsági Lelki Elsősegély, ingyenesen hívható hétköznapokon 17-21h között
  • 06 80 180 118 - Magyar Honvédség Krízistanácsadó és Pszichológiai Telefonszolgálata, a Baj-Társ, ingyenesen hívható lelkisegély minden nap 8-20h között
  • https://meghallgatunk.online - Ingyenes konzultációs lehetőség a COVID-19 járvány kapcsán
  • https://facebook.com/MentalForDoctors/ - Ingyenes online konzultációs lehetőség egészségügyi dolgozók számára

Ha pedig az iskolai kereteken belül iskolapszichológusként segítségükre lehetek, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk magunkra és egymásra!

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A következőkben arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy mekkora hatással vannak a gondolataink és a gondolkodási torzításaink (példák lejjebb) arra, hogy hogyan érezzük magunkat, milyen a hangulatunk, és hogy hogyan éljük meg a jelenlegi helyzetet.
Fontos észben tartanunk, hogy a negatív tartalmú gondolatok természetes velejárói a szorongásnak, félelemnek, krízishelyzetnek (mint amilyen a vírusjárvány is), azonban nem szabad azonosulnunk ezekkel a sokszor teljesen önkéntelenül születő és a valóságtól elrugaszkodott gondolatokkal, hanem próbáljuk meg függetleníteni magunkat tőlük, és akár átkeretezéssel (példák lejjebb) megváltoztatni őket, hogy a negatív tartalmak ne nyomják rá hosszú távon a bélyegüket a mindennapjainkra.
A koronavírussal kapcsolatos leggyakoribb és legjellemzőbb gondolati torzítások és lehetséges átkeretezésük:
  1. Katasztrofizálás: a legnegatívabb előrejelzéseket tartjuk valószínűnek, és a legrosszabb bekövetkezését a legreálisabbnak (pl. „mindenki el fogja kapni a vírust”). Átkeretezése: a tények és statisztikák alapján mérjük fel a reális esélyeket (pl. sokan elkapják a vírust, de a legtöbben nem betegednek meg nagyon), illetve dolgozzunk ki aktív megküzdési stratégiákat (pl. kerüljük a tömegrendezvényeket).
  2. Fekete-fehér gondolkodás: „ha…, akkor… ” típusú mondatok (pl. „ha elkapom a koronavírust, akkor nagyon rosszul leszek”). Átkeretezése: keressünk ellenpéldákat, mi szól ellene, mi szól mellette, mi a valószínűbb (pl. sok esetben a tünetek enyhék, alig észrevehetőek).
  3. Túlzó általánosítás: egy eset tapasztalatait kiterjesztjük az összesre, egy információ alapján általánosítunk (pl. „már az is veszélyes, ha kilépek a házból”). Átkeretezése: vizsgáljuk meg racionálisan az állítást, mi szól mellette, mi szól ellene, mi lehet a nagyobb kép (pl. kerüljük a tömegközlekedést, de a friss levegőn sétálni jót tesz).
  4. Negatív szűrő: egy helyzetben csak a negatívumokat vesszük észre (pl. „az otthoni karantén bosszantó és fölösleges”). Átkeretezése: fókuszáljunk az ellenérvekre, előnyökre, lehetséges pozitív hozadékokra (pl. többet lehetünk a szeretteinkkel).
Ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk magunkra és egymásra! Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A mai nap arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kiegyensúlyozottságunk fenntartásához mennyire fontos kontrollálnunk, hogy mikor és milyen mennyiségben érjenek minket a vírusjárvánnyal kapcsolatos hírek.
Ebben az ismeretlen helyzetben teljesen természetes, hogy fokozottabb igényünk van az információgyűjtésre, ismeretszerzésre a jelenlegi körülményekről, eseményekről; ugyanakkor az is érthető reakció, ha valaki legszívesebben semmiről nem akarna tudni, és elrejtőzne a világ elől, ami most oly sok veszélyt és kellemetlen változást tartogat a számunkra. Az érett megküzdési stratégia azonban az, ha meg tudjuk találni az arany középutat a két véglet között: akár a teljes elzárkózás a friss információk elől, akár az, ha teljesen elárasztanak bennünket a hírek és cikkek, és ezáltal beszűkül a gondolkodásunk, azzal a következménnyel járhat, hogy elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, a realitással, ez pedig növeli a belső szorongásainkat és feszültségünket.
Ugyanezt az arany középutat kell megtalálnunk a gyermekeink esetében is: mind a titkolózás, torzítás, mind pedig a gyermekek elárasztása a szűretlen információkkal rossz hatással van a lelki világukra. Ügyeljünk rá, hogy az életkoruknak és a gondolkodásuknak megfelelő módon megfogalmazva osszunk meg velük annyi információt, amennyi őket láthatóan megnyugtatja és segíti a helyzettel való megküzdésben, és ne hagyjuk válasz nélkül az esetleges kérdéseiket, mert az a bizonytalanságérzésüket fokozza.
Az alábbiakban pár tippet olvashatnak, hogy hogyan érdemes szűrni és kontroll alatt tartani a minket elárasztó cikk- és hírfolyamot, hogy ne nyomja rá a bélyegét a hangulatunkra és a gondolkodásunkra:
  • Kevesebb, de hiteles forrásból tájékozódjunk!
  • Kritikus szemmel olvassunk, és mindig ellenőrizzük a forrást!
  • Korlátozzuk, hogy egy nap hányszor és mennyi ideig fogyasztunk híreket!
  • Egy időre iratkozzunk le azokról a híroldalakról, amelyek állandóan a vírussal kapcsolatos híreket osztanak meg a közösségi oldalakon!
Ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk magunkra és egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A mai bejegyzést a relaxációs technikáknak szeretném szentelni, amelyek nagyon jó lehetőséget adnak ahhoz, hogy jót tegyünk önmagunkkal és szeretteinkkel (közös relaxációval), szülőként pedig akár gyermekeinkkel is, és visszanyerjük testi-lelki egyensúlyunkat.
A különböző relaxációs módszerek kiválóan alkalmasak a feszültség és szorongás oldására, levezetésére, kóros köreinek áttörésére, továbbá a testünk egészségéhez is hozzájárulnak. Miközben az izmaink ellazulnak, a belső feszültség is elszáll belőlünk. Naponta 5-10 perc relaxáció akár 2-3 óra alvásnak felel meg, így általa felfrissülhetünk, regenerálódhatunk. A relaxációs gyakorlatok során többek között megtanulhatjuk szabályozni a légzésünket, szívműködésünket, vérnyomásunkat; a kutatások pedig azt is bizonyították, hogy a relaxáció javítja az immunrendszer állapotát, vagyis javul a szervezet védekező képessége a kórokozók, betegségek ellen (ez a jelenlegi helyzetben különösen hasznos a számunkra).
A jó hír az, hogy a relaxáció tanulható és fejleszthető. Az alábbiakban olyan relaxációs technikák és (nyugtató játékok főként gyermekek számára) leírását találják, amelyek könnyen megtanulhatóak és begyakorolhatóak, és akár a gyermekeikkel, családtagjaikkal, akár egyedül is alkalmazhatóak a mindennapi rutin szerves részeként.
  1. Progresszív relaxáció: Álljunk fel! Zárjuk ökölbe a kezünket és erősen szorítsuk. Az öklünket szorításban tartva hajlítsuk be az alkarunkat is, mintha nehéz súlyt kellene megtartanunk (ezt el is képzelhetjük). Az előbbi feszítést tartva szorítsuk a karjainkat a mellkasunkhoz. Az eddigi feszítés mellett végigfeszítjük a lábunkat is a lábszártól a combokig, majd a farizmokat is megfeszítjük, és felfelé húzódunk, mintha egy magasan lévő ablakon tekintenénk ki. Végül sóhajtsunk egy nagyot, és egy hosszú kilégzéssel lazítsuk el egyszerre minden megfeszített izmunkat, és rázzuk kicsit meg magunkat.
  2. Színes légzés: Képzeljük el a nyugalom és a stressz színét. Képzeljük el, ahogy lassan belélegezzük a nyugalom színét az orrunkon át, majd azt is, ahogy lassan kifújjuk a stressz színét a szánkon át. Ismételjük meg párszor a gyakorlatot!
  3. Hasi légzés: Keressünk egy sík felületet és feküdjünk a hátunkra úgy, hogy a lábainkat kicsit behajlítjuk, és a talpunkkal érintjük a talajt. Ha szeretnénk, tegyünk egy plüssállatot a hasunkra. Ha nem, akkor az egyik kezünket helyezzük a hasunkra, a másikat pedig a mellkasunkra. Most lassan, mélyen szívjuk be a levegőt az orrunkon át, egészen a hasunkba, hogy az ott nyugvó kezünk vagy plüssállatunk a lehető legmagasabbra emelkedjen. Azután lassan, hosszan fújjuk ki a levegőt a szánkon át, hogy a kezünk vagy plüssállatunk leereszkedjen, a mellkasunkkal együtt. Ismételjük meg a légzést legalább 5 alkalommal, vagy ameddig igényeljük.
  4. Detektív-játék: Ha a gyermekünket, vagy akár minket elragadnak az aggodalmaink, indulataink, akkor alkalmazhatjuk ezt a gyakorlatot: „Játsszuk azt, hogy detektívek vagyunk. Számoljunk össze öt dolgot, amit magunk körül látunk! Függöny, kisautó, plüssmaci? Mit látunk még? Most mi az az öt dolog, amit hallunk? Rádió, madarak éneke? Mit hallunk még? És mi mindent érzünk, érzékelünk? A padlót a talpunkkal, az ebéd illatát az orrunkkal, és még mit érzünk?”
  5. Biztonságos doboz: Tegyünk egy dobozba minden olyan dolgot, ami kellemes érzést okoz neked! A kedvenc játékod, mesekönyved, családi fotód, bármit! Ezután, ha nyugtalan vagy, ezt a dobozt bármikor előveheted, hogy jobban érezd magad.
Ha további technikákra lennének kíváncsiak, vagy segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.
Kellemes relaxálást kívánok! Vigyázzunk magunkra és egymásra! Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A mai bejegyzésben a kontrollérzésről és annak visszaállításáról szerettem volna pár mondatot szólni. Az aktuális helyzetünk egyik legnagyobb nehézsége és kihívása az, hogy a helyzetet kontrollálhatatlannak éljük meg: nem tudhatjuk, hogy ki fertőzött és ki nem, hogy milyen jövőbeni intézkedések várhatóak, hogy meddig fog tartani az egész, hogy az anyagi és egyéb tartalékaink meddig fognak kitartani, és hogy pontosan milyen további akadályok, problémák fognak még felmerülni az életünkben. Ez a kontrollvesztett érzés pedig nagy mértékben táplálja a szorongásainkat, belső feszültségünket, amit egyre nehezebb kezelnünk.
A kontrollérzésünk visszaállításának egyik leghatékonyabb módja az, hogy ébren tartsuk (vagy felébresszük) a cselekvőképes én-részünket, és aktív megküzdési stratégiákat alkalmazzunk (pl. figyeljünk oda a megelőzésre, tartsuk be a szakértői javaslatokart, és tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket a közvetlen környezetünkben). Ahhoz azonban, hogy a cselekvőképes én-részünk energiáit a megfelelő tevékenységekre tudjuk szánni, és hogy a kontrollvesztettség érzése enyhüljön, szükség van arra, hogy tisztán lássuk, mik azok a dolgok, amik a jelenlegi helyzetben is az irányításunk alatt állnak, és mik azok a dolgok, amikkel nem szabad és nem érdemes foglalkoznunk, mert nem tudunk befolyást gyakorolni rájuk.
Van egy nagyon hasznos technika, amely a kontrollunk alá tartozó, illetve a kontrollunkon kívül eső dolgok összegyűjtésében segít: egy nagy körbe írjuk össze azokat a dolgokat, amelyekre hatással tudunk lenni, és egy eköré rajzolt külső körbe azokat, amelyekre nincsen hatásunk. Ha ez megvan, akkor sokkal tisztábban láthatjuk, hogy mire fókuszáljunk (a belső körbe írt dolgokra!), mik azok a dolgok, amelyek által újra azt érezhetjük, hogy a kezünkben tartjuk az életünket, és irányítani tudjuk bizonyos dolgok alakulását, az aktuális körülmények ellenére is.
Akinek van kedve, szorgalmi feladatként nyugodtan készítse el (és akár ossza meg másokkal) ezt a kis rajzot/listát!

Ha pedig további segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@

Vigyázzunk magunkra és egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Szülők, Kollégák, Diákok!


A következőkben arról lesz majd szó, hogy mi mindent tehetünk önmagunkért, és azért, hogy csökkentsük a szorongásunkat ebben a rendkívüli helyzetben.
Elsőként az öngondoskodásra szerettem volna felhívni a figyelmet, ugyanis nagyon fontos az, hogy mit teszünk saját jóllétünkért, hogy hogyan érzünk magunkkal kapcsolatban, és hogy egyáltalán tisztában vagyunk-e a belső, akár rejtett igényeinkkel, szükségleteinkkel, amelyek kielégítésre várnak. Az önmagunkról való gondoskodás az egyik legfontosabb dolog, amit magunkért tehetnénk, mégis erről feledkezünk meg, illetve mondunk le a legkönnyebben, ártva ezzel saját magunknak.
Öngondoskodásnak mondható minden olyan tevékenység, amelyet valamilyen formában a saját jóllétünkért teszünk. Számos lehetőség áll a rendelkezésünkre az alábbi területeken belül:
  • testi, szellemi egészségünk megőrzése;
  • kreativitásunk, tudásunk, képességeink, készségeink kibontakoztatása;
  • kapcsolataink ápolása;
  • izikai környezetünkkel való törődés;
  • érzelmeinkkel való foglalkozás;
  • spirituális fejlődés.
A jelenlegi helyzetben úgy gondolom, még fontosabb lenne odafigyelni mindarra, ami bennünk zajlik, időt és figyelmet szánni önmagunkra, mert a fokozottabb stressz, a bizonytalanság és a megannyi változás és nehézség még jobban igénybe vesz minket, és kimeríti a testi-lelki erőforrásainkat, amelyek rendszeres visszatöltése elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon kiegyensúlyozottak tudjunk maradni.
Azoknak, akiket érdekel a téma, szeretettel ajánlom az egyik forrásként felhasznált cikket: https://pszichoforyou.hu/az-ongondoskodas-fontossaga/, amelyben nagyon jó gondolatok és hasznos tippek segíthetnek az öngondoskodás rituáléjának kialakításában/felelevenítésében.

És jól tudják, ha további segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Vigyázzunk magunkra és egymásra!
Kéry Nikolett

Kedves Gyerekek, Szülők, Kollégák!


Úgy gondolom, hogy a mai témánkkal azért fontos foglalkoznunk, mert a jelenlegi rendkívüli helyzetből adódóan már több mint egy hónapja lényegesen több időt töltünk online, digitális felületeken, és az osztályközösségek élete, társas érintkezéseink döntő többsége is a digitális világban zajlik. Ez az új kommunikációs helyzet pedig egy nagyon aktuális problémának ad nagyobb teret: ez a cyberbullying.

Mi a cyberbullying?
Azt nevezzük így, amikor valakit interneten vagy mobilon szándékosan bántanak, zaklatnak, vagy megfélemlítenek. Gyakran az online bántalmazás ugyanúgy zajlik, mint az iskolában zajló zaklatás, csak az elkövetők a technológia újdonságait használják fel rossz célra.

Milyen formái lehetnek?
  • a közösségi oldalakon lejárató kommentek az áldozatról
  • kínos fénykép vagy videó feltöltése az áldozatról
  • sértő vagy fenyegető üzenetek az áldozatnak
  • stb.
A cél az áldozat lejáratása!

Mit tegyünk ELLENE?
  • Akár áldozat, akár szemtanú szerepben:
  • mindenképpen avassunk be egy felnőttet a dologba (tanárt, szülőt)!
  • mentsük el a bizonyítékokat (pl. e-mailt, üzenetet, képet, stb.), és azt is őrizzük meg, hogy mikoriak!
  • Ne válaszoljunk a rosszindulatú kommentekre, üzenetekre!
  • Forduljunk segítő szakemberekhez: pl. iskolapszichológushoz, vagy segítő szervezetekhez, mint a Kék Vonal Internet Helpline.

Ha segítségre lenne szükségük, keressenek bátran az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.
Jó hétvégét kívánok!
Vigyázzunk egymásra!

Kedves Diákok, Szülők és Kollégák!


A tavaszi szünet közeledtével a pihenés fontosságáról és fajtáiról szerettem volna pár mondatot szólni. Úgy gondolom, a szünet tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy kitapasztaljuk, milyen módon tudunk igazán kikapcsolni és pihenni, és hogy mennyi tevékenység közül választhatunk.
Mint ahogy az izmainknak szüksége van az edzés utáni nyújtásra és olykor egy-egy beiktatott edzés nélküli napra, úgy az agyunknak is szüksége van a tanulás után pihenésre, hogy másnap ugyanolyan gyorsan és hatékonyan tudjon működni a következő tanulási szakaszban! A pihenés lehet:
  • aktív: aktív pihenésnek számít minden olyan tevékenység, amit élvezetből, levezetésként csinálsz, amikor nem tanulsz: pl. főzés, sport, rajzolás, videóhívás a barátokkal, stb.
  • passzív: passzív pihenésnek számít az, amikor igazából nem csinálsz semmit: pl. csak napozol, ejtőzöl a kanapén, mesét/filmet/sorozatot nézel, telefonon böngészel, stb.
Az alábbi dolgokra ügyelj a pihenéssel kapcsolatban:
  1. Nagyjából egyenlő időt tölts a kétféle pihenési móddal!
  2. Ha a teljesítményfeladatokkal töltött időszak passzívabb volt (pl. ültél és magoltál), akkor válassz inkább aktív pihenős tevékenységet levezetésnek, és fordítva!
  3. Legyen a tanulásnak és a pihenésnek is egy meghatározott helye - ne írd az online dolgozatot az ágyadon fekve, de ne is olvasd a kedvenc könyved vagy telefonozz az íróasztalodnál, ahol a leckédet írtad meg!
Ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bátran az alábbi e-mail címen:
kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Pihenéssel teli tavaszi szünetet és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Vigyázzunk egymásra!

Kedves Diákok, Szülők és Kollégák!


Harmadik hete tart az otthoni tanulás/tanítás időszaka; harmadik hete már, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok erőn felül, hősként küzdenek azért, hogy a digitális tanrend is működőképes oktatási formává váljon.
Bízom benne, hogy mostanra a legtöbb családnak sikerült összehangolódni és kialakítani egy olyan napirendet a hétköznapokra, amelyhez a család minden tagja tud alkalmazkodni, és megélni általa azt a biztonságot és kiszámíthatóságot, amitől a jelenlegi járványhelyzet megfosztott bennünket. Ha viszont még nem rendelkeznek ilyen napirenddel, ne csüggedjenek, sosem késő rendszerezni az életünket!
A következő javaslatok elsősorban azokhoz szólnak, akiknek még nehézséget jelent a napi rutin megszervezése, illetve azokhoz, akik úgy érzik, hogy hosszútávon egyre nehezebb fenntartani azt a rendszert, amelyet az elején elméletben kialakítottak; és szeretettel ajánlom bárkinek, aki egy kicsit is hasznosítani tudja a benne összefoglalt javaslatokat.
Ha a nap minden egyes percét nem is tudjuk beütemezni (lehetünk azért rugalmasabbak), akkor is érdemes legalább néhány alapvető tevékenységnek (pl. ébredés, étkezés, pihenés) az időpontját és az időtartamát előre meghatározni, hogy azok kapaszkodóként, keretként tudjanak szolgálni számunkra a nap, illetve a hét folyamán. Ezekhez a kapaszkodókhoz gyűjtöttem tippeket, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak az érdeklődőknek, és amelyek a – véleményem szerint – legfontosabb és legalapvetőbb tevékenységeket igyekeznek megcélozni.
  • Kelj fel mindig fix időben - ezzel a korábbiakhoz hasonló keretet tudsz adni a napjaidnak, amihez tarthatod magad, hogy ne lustulj el az otthon töltött időben, és amihez a biológiai ritmusod is alkalmazkodni fog pár nap/hét után, így ébresztőre sem lesz szükséged!
  • Írj listát az aznapi teendőidről, feladataidról - ezzel tisztázhatod, hova kell koncentrálnod a figyelmed és az energiáid, és a nap folyamán nyomon követheted, milyen tempóban és hatékonysággal haladsz a tanulással és a házimunkával.
  • Étkezéseidet időzítsd nagyjából ugyanabba az időpontba - mivel az iskolában is mindig ugyanazokban a szünetekben/órákban ehettél és ez is rendszerezte a napjaidat, így az otthoni étkezéseidet is érdemes mindig ugyanabban az időpontban megejteni, mert így nem feledkezel bele a tennivalóidba, és az egészségedre is figyelsz.
  • Minden nap mozogj legalább fél órát - mivel otthon legalább ugyanannyi (vagy még több) időt kell ülve töltened, mint a suliban, és a tesi órák sincsenek (a megszokott módon) biztosítva, így fokozottabban oda kell figyelned az elegendő testmozgásra az egészséged érdekében.
  • Hagyj időt magadnak a feltöltődésre a tanulás után - miután elkészültél a napi tanulnivalóval és a rád bízott házimunkával, légy büszke magadra, és jutalmazd meg magad pihenőidővel, lazítással! Szívj friss levegőt a teraszon, ablakban vagy udvaron, folytasd a kedvenc könyved, hallgasd a kedvenc zenéid, játssz a kiskedvenceddel, űzd a hobbidat, és ne felejtsd el megosztani a napod a barátaiddal!
Ha segítségre, támogatásra lenne szükségük, keressenek bátran az alábbi e-mail címen:
kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.
Kitartást és sok sikert kívánok a továbbiakban is!
Vigyázzunk egymásra!

Kedves Szülők, Diákok és Kollégák!


A mai napon, bolondok napja alkalmából szeretnék egy kis kitekintést tenni az egyik legérettebb megküzdési formánkra: ez a humor.
A stresszel való megbirkózás napjainkban egy kulcsfontosságú képességgé vált a testi-lelki egészségünk megőrzése érdekében. Számtalan módon (érettebb és kevésbé érett formákban is) igyekszünk védeni magunkat a nehéz élethelyzetekből és krízisekből fakadó stressz ellen, és ezeknek az általunk alkalmazott stratégiáknak a hatékonysága nagy hatással van a szervezetünkben keletkező stressz mértékére és ártalmasságára (ezért is van az, hogy nagyon hasonló krízist két ember nagyon különbözőképpen él meg és dolgoz fel, mint ahogy ezt a jelenlegi járványhelyzetet is).
Mint említettem, a stressz ellen védekezhetünk éretlenebb módokon (például teljesen figyelmen kívül hagyjuk a nyilvánvalóan stresszkeltő helyzetet), és érettebb formákban is, amelyek közé a humor is tartozik. A humor annyit jelent, hogy nagy érzelmi nyomás alatt egyszerűen nem vesszük komolyan magunkat. Talán elsőre úgy tűnhet, hogy ez hasonló a fentebb említett teljes figyelmen kívül hagyással, azonban mégis van egy nagy különbség a két forma között: a humornál igenis tisztában vagyunk a problémával és annak súlyosságával, viszont azt nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket az abból fakadó stressz, hanem sokkal kellemesebb hangulatban, emellett tárgyilagosabban foglalkozhatunk a probléma megoldásával.
A humornak is különböző formái lehetnek:
• kapcsolatépítő humor: ugratások, spontán viccmesélések mások szórakoztatására, kapcsolatteremtés;
• énvédő humor: az érzések tudatosításával életünk dolgait emeljük ki vicces formában, egyedül vagy társaságban;
• agresszív humor: mások kritizálása, kigúnyolása, kapcsolatok rombolása;
• énleértékelő humor: önbecsmérlés, önmagunk nevetségessé tétele mások társaságában.

Az agresszív és az énleértékelő humornak sajnos több kára, mint haszna van (mások megsértése vagy a saját megítélésünk rombolása), a kapcsolatépítő és az énvédő humor azonban meghozhatja nekünk azt a kiegyensúlyozott érzelmi állapotot, ami segít bennünket a fennálló helyzet megoldásában, és még társas támogatást is nyerhetünk általa.
Természetesen nem érdemes, és nem is lehet minden nehéz helyzetből viccet csinálni, azonban bizonyos helyzetekben nagy segítségünkre tud lenni a stresszel való megküzdésben!

Mint azt tudják, ha segítségre lenne szükségük, keressenek bátran az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

A holokauszt túlélő pszichiáter és neurológus, Viktor Emil Frankl szavaival zárnék: „A humor is a lélek egyfajta fegyvere az önfenntartásért való harcban, hiszen ismeretes, hogy a humor – mint aligha valami más az emberi létben – alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen, felülkerekedjék az adott helyzeten.”

Sok erőt és nevetést kívánok mindenkinek!
Vigyázzunk egymásra!


Kedves Diákok, Szülők és Kollégák!


A következő információs anyagot elsősorban a negyedik évfolyamos és annál idősebb diákoknak szánom azzal a céllal, hogy megtámogassam az otthoni önálló tanulási folyamatot.
A tanulási stílus tulajdonképpen annyit jelent, hogy mi az a mód, amivel a lehető leggyorsabban megtanulunk, megértünk és megjegyzünk valami újat. A tanulási stílusokat az alapján határozzuk meg, hogy az információkat milyen érzékszervi modalitásokon, vagyis csatornákon keresztül vesszük fel a környezetünkből. A három leggyakoribb stílus a következő:

1. látásos (vizuális): valószínűleg szereted a jól tagolt szövegeket és a vastagon szedett kulcsfogalmakat, mondatokat. Az ábrák és a képek segítik a tanulásod, ahogy a különböző színek használata is: pl. szövegkiemelő használata fontos részekhez. Neked kifejezetten jól jöhet az elmetérkép (link lejjebb). Ha jegyzetelsz, az üres lapot kezeld egy egységes térként, amit kisebb területekre osztasz fel, ezzel is segítve, hogy emlékezz, mit írtál az egyes részekre. Használj sok ábrát, rajzot és jelet.

2. hallásos (auditív): hallás után tanulsz a leghatékonyabban. A hangok, a zene, a ritmus nagy segítség a számodra. Ha felolvasod a tanulnivalót, sokkal könnyebben megjegyzed. A zeneszámok szövegeiből rengeteget és könnyedén tudsz tanulni. Valószínűleg a tanulás közbeni háttérzene neked segít, de arra vigyázz, hogy ne olyan zenét hallgass, aminek érted a szövegét, mert elkalandoznak a gondolataid.

3. mozgásos (kinesztetikus): tanuláshoz szereted használni a kezedet, akár a teljes testedet. Segítség lehet neked, hogy ne egyhelyben ülve tanulj, és használj nagy fittlabdát, illetve sok kézbe fogható szemléltető eszközt. Ne feledd, az aktív jegyzetelés, a (főleg kézzel rajzolt) elmetérkép vagy a tanulást segítő diagramok, ábrák készítése is részben mozgásos tevékenység, így érdemes kipróbálnod őket.
Mindenkinek megvan mind a három, de ezek közül általában van egy domináns, elsődleges csatornája, amin keresztül az ő agya a leggyorsabban dolgozza fel (érti meg) és építi be (jegyzi meg) az információkat.

Ha tudjuk, hogy az agyunk melyik csatornán bejövő infókkal boldogul a legkönnyebben, azzal növelhetjük a tanulásunk hatékonyságát. Ehhez ajánlok egy rövid online kérdőívet, ami a kitöltés után rögtön visszajelez a domináns tanulási stílusról:
http://eletpalya.munka.hu/tanulasi-eroforrasok-altalanos-iskolas .

Ez a cikk röviden összefoglalja az elmetérkép/gondolattérkép módszerét, és többféle online gondolattérkép-készítő lehetőséget ajánl, de saját kézzel készítve is abszolút hasznos technika:
http://tanarblog.hu/cikk/gondolatterkep-a-csodaeszkoz .

Ez pedig főleg a szülők számára írt cikk arról, hogy milyen különböző technikákkal tudnak segíteni gyermeküknek a domináns tanulási stílusuktól függően:
https://www.szuloklapja.hu/gyermek-fejlodese/5744/igy-lesz-hatekony-a-tanulas-a-legjobb-tanulasi-modszerek-vizualis-tipusu-auditiv-tipusu-es-kinesztetikus-tipusu-gyerekeknek.html

egy kis kreativitással pedig további stratégiákat lehet kialakítani, főleg most, az önálló otthoni tanulás idejében!

Ha további segítségre lenne szükségük, keressenek bizalommal az alábbi e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.

Jó tanulást kívánok!
Vigyázzunk egymásra!

Kedves Szülők, Diákok, Kollégák!

A koronavírusjárvány a legtöbbünk életét egyik pillanatról a másikra borította fel és alakította át gyökeresen, és úgy gondolom, ez a jelenlegi helyzet sok kihívást és feszültséget generál szinte mindannyiunk mindennapjaiban. Ebben a helyzetben a gyermekeink mind a saját, mind pedig a szüleik belső szorongásainak és bizonytalanságainak ki vannak téve, így fontos beszélnünk arról, hogyan tudjuk őket érzelmileg támogatni.
Az első információs anyag, amellyel jelentkezem, egyrészt összefoglalja, hogy a különböző korú gyerekek miként reagálhatnak erre az érzelmileg megterhelő helyzetre, másrészt hasznos tanácsokkal szolgál a szülőknek azzal kapcsolatban, hogy milyen módokon tudják megkönnyíteni gyermekeik alkalmazkodását ezekhez a hirtelen jött változásokhoz és nehézségekhez.

Bízom benne, hogy sokaknak segítséget fog nyújtani az elkövetkező időszakban. Ha pedig ezen felül is támogatásra, segítségre lenne szükségük, keressenek bizalommal a közzétett e-mail címen: kery.nikolett.pszichologus@gmail.com.


Vigyázzunk egymásra!

Hogyan segítsünk gyermekeinknek megküzdeni a jelen helyzettel?

Az 1-5 év körüli gyerekek leggyakoribb reakciói lehetnek: A kisiskolás korú gyerekek leggyakoribb reakciói lehetnek: A 11-14 év körüli gyerekek leggyakoribb reakciói lehetnek: A 14-18 év körüli fiatalok leggyakoribb reakciói lehetnek:
•sötétségtől való félelem, rémálmok; •ingerlékenység, nyafogás, agresszió; •alvási és evési problémák; •alvási és evési problémák;
•beszédében megjelenő nehézségek; •túlzottnak tűnő ragaszkodás, rémálmok •otthoni lázadás; •testi és érzelmi nyugtalanság vagy fáradékonyság, közömbösség;
•kialakult szobatisztaság elvesztése: újbóli bepisilés éjszaka vagy akár nappal is, székrekedés; •visszahúzódás, érdeklődés elvesztése; •érdeklődés elvesztése; •felelőtlen, indokolatlan cselekedetek;
•étkezési szokások változása, étvágytalanság. •versengés a szülők figyelméért. •testi tünetek (pl. hasfájás, fejfájás). •testi tünetek (pl. hasfájás, fejfájás).
Így segíthetünk nekik: Így segíthetünk nekik: Így segíthetünk nekik: Így segíthetünk nekik:
•Engedélyezzük az alvási/altatási rutin rövidtávú változtatásait! (pl. több mese olvasása) •Lehetőség szerint maradjunk türelmesek és toleránsak feléjük! •Bátorítsuk a gyerekeket a társakkal való telefonos/online kapcsolattartásra! •Támogassuk őket a mindennapi rutinjuk fenntartásában!
•Iktassunk be nyugtató hatású tevékenységeket lefekvés előtt! (pl. szorongásoldó mesék olvasása) •Iktassunk be nyugtató hatású tevékenységeket a nap folyamán! (pl. relaxációs gyakorlatok végzése) •Iktassunk be nyugtató hatású tevékenységeket a nap folyamán! (pl. relaxációs gyakorlatok végzése) •Bátorítsuk a gyerekeket a társakkal való telefonos/online kapcsolattartásra!
•Ahogy a lehetőségeink engedik, igyekezzünk fenntartani a családi élet meg-szokott rutinját! •Strukturáljuk a gyerekek napját egyszerűen elvégezhető házimunkával, kötelezettségekkel •Strukturáljuk a gyerekek napját egyszerűen elvégezhető házimunkával, kötelezettségekkel •Kezdeményezzünk (de ne erőltessük) támogató beszélgetést a jelen helyzettel kapcsolatban!
•Hagyjuk a gyerekeknek, hogy a fantázia-tevékenységeikben (pl. történetmesélés, játék) kifejezzék gondolataikat, érzéseiket! •Állítsunk fel szelíd, de következetes korlátokat, szabályokat! •Biztosítsunk számukra minőségi együtt töltött időt, amikor csak rájuk figyelünk! •Csökkentsük a feléjük támasztott elvárásainkat!
•Szóban és tettekkel is rendszeresen biztosít-suk őket szülői támogatásunkról! •Hagyjuk a gyerekeknek, hogy a fantázia-tevékenységeikben (pl. történetmesélés, játék) és szóban is kifejezzék gondolataikat, érzéseiket! Engedjük őket kérdezni, és ne hagyjuk őket válasz nélkül! •Hagyjuk a gyerekeknek, hogy a fantázia-tevékenységeikben (pl. történetmesélés, játék) és szóban is kifejezzék gondolataikat, érzéseiket! Engedjük őket kérdezni, és ne hagyjuk őket válasz nélkül! •Biztosítsunk számukra minőségi együtt töltött időt, amikor csak rájuk figyelünk, ha igényük van rá!
•Csökkentsük a média hatásait rájuk nézve! (pl. ne a jelenlétükben beszéljünk az új hírekről) •Ütemezzünk be szabad foglalkozásra és a barátokkal való online/telefonos kapcsolattartásra időt a napi-rendbe! •Csökkentsük a média hatásait rájuk nézve! •Csökkentsük a média hatásait rájuk nézve!
•Csökkentsük a média hatásait rájuk nézve!

Iskolapszichológus

Szerző: mcsaba

Közzétéve: 2020-10-15 13:46:46

Ahogy a legtöbb honlap, ez a webhely is használ sütiket a weboldalain.